Kronobiológia pszichogenetika dolgozat - Szakos Péter

Sokféle tipológia létezik, és mindegyik érvényes a saját környezetében. Ebben a dolgozatban a kronobiológiai pszichogenetika szerinti felosztásból adódó, rám jellemző típusokról, illetve azok rám gyakorolt hatásáról lesz szó. Kronobiológiai markereim azt mutatják, hogy kolerikus, szentimentális és produktív vegyes típusú ember vagyok. Hogy ez számomra mit is jelent, azt alább megpróbálom összefoglalni.

Amikor először hallottam a különböző típusokról, akkor természetesen megpróbáltam besorolni magamat egyikbe vagy a másikba aszerint, hogy milyen tulajdonságokat véltem felfedezni a múltban. Ami szinte egyértelmű volt a számomra, hogy érzelmi szinten szentimentális vagyok, hiszen az egész életemet úgy éltem eddig, hogy mindegy milyen áron, de mindenki meglássa bennem a szépet, a jót. Ha ezt a környezetem nem tette, illetve nem teszi még a mai napig sem, akkor bizony jön a melankólia, és a sértődöttség, egyes esetekben a dühkitörés. Utóbbi leginkább belső kitöréseket jelentett, nagyon ritkán nyilvánult meg ez a külvilág számára is. Éppen emiatt volt számomra sokk értékű, amikor kiderült, hogy fizikai szinten a kolerikusok táborát erősítem, hiszen a kolerikus számomra egy ellenszenves (a legellenszenvesebb) állapotnak tűnt.

A különböző tipológiákból magamra a flegmatikust, vagy a melankólikust gondoltam érvényesnek, esetleg még valami gyenge erejű, közepesen szangvinikus állapotot, de arra végképp nem gondoltam, hogy a kolerikus hiperaktivitása, lobogása, robbanékonysága, kezdeményezőkészsége, vagy akár a gyorsasága rám jellemző lehet. Persze így tudva a biztosat már egyértelmű, hogy nem is tartozhatok máshová, csak a kolerikusok közé. Most már értem, hogy miért van az, hogy zavar, sőt idegesít mások tunyasága, lassúsága. Az esetek döntő többségében jóval a többiek előtt járok, és folyton vissza kell fognom magam, mert hogy amire én már régen megtaláltam a megoldást, és már régen azon jár az agyam, hogy ezt hogy tudom a leggyorsabban elvégezni, addig mások még csak az adott problémát próbálják megérteni.

Nagyon zavar, amikor én már megindulok és elkezdem csinálni azt amit kell, de a másik visszafog, mert ő még nem látja tisztán, mi is fog történni. Persze a végén mégiscsak azt tesszük, amit már jó idővel azelőtt elkezdtem. És nyilván vissza kell fognom magam, hiszen a szentimentális énem nem engedi, hogy nagyon kitűnjek az emberek közül, mert az ugye már nem feltétlenül szimpatikus jellemvonás. És hát ha valaki nem talál rokonszenvesnek, akkor összedől a világ. Most már értem, hogy miért alakul ki bennem folyton feszültség, amikor az akaratom ellenére saját magam döntök magam ellen.

Logikusan belegondolva, teljesen érthetetlen, hogy valaki miért dönt tudatosan / tudattalanul saját maga ellen, de ha ezt a két típust egységként vesszük figyelembe, már teljesen világos minden. Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy szellemi szinten produktív vegyes vagyok, ami igazából nem volt nagy meglepetés, persze ezt megintcsak nem mutathatom ki a szentimentális énem miatt, akkor már az is világossá válik, hogy miért látom előre a következményt bizonyos helyzetekben. Örülök annak, hogy produktív vegyes vagyok, és nem csak azért, mert mind az intuícióm, mind a logikám magas szinten működik, hanem azért is, mert úgy gondolom, hogy ezek után tényleg minden eszköz a rendelkezésemre áll, hogy jó irányba tereljem az életemet.

Persze ehhez sokat kell még tanulnom. Meg kell értenem, hogy az érzelmi szinten hogyan tudom függetleníteni magam a szentimentális részemtől, és belátni, hogy bizony vannak olyan helyzetek, amikor „rossznak” kell lenni, és emiatt az emberek rossznak fognak gondolni. Amikor ezt a tényt el tudom fogadni, és fel tudom vállalni, hogy az a rossz is én vagyok, annak ellenére, hogy ettől nem lát mindenki szépnek, és jónak, akkor úgy gondolom, hogy elértem a célom. Ami leginkább meggátol ebben az az, hogy még ha tudom is, hogy egy helyzetben mi lenne a helyes és „rossz” megoldás, nem találom a módját, hogy hogyan fejezhetném ezt ki, és ezért inkább meglépem a helytelen, de „jó” lépést.

Összességében teljesen magaménak érzem mind a három típust, és most már értem bizonyos lépéseimet. Sajnos legtöbbször csak utólag értem meg ezeket a lépéseket, de remélem rövidesen a döntéseim előtt, tudatosan leszek képes a kronobiológia szerint élni az életem.