Az isteni teremtés és az evolúció

Istent lehet szidni és imádni, kárhoztatni és fohászkodni hozzá, tagadni és hitet tenni mellette, egyet viszont nem hinném, hogy lehet, nevezetesen tudomás nélkül hagyni. Isten az istentagadók lelkében is ott munkál, bár úgy gondolom, ilyenkor nehezebb a dolga.

Ebben a pillanatban mégsem kimondottan ez, vagy az a mindenki által ismert kérdés foglalkoztat, hogy „mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?”, hanem az, hogy miként illeszkedik össze az isteni teremtés és az evolúció.

Régi gondolatom, hogy ugyanarról az egységről beszélünk, csak ugye a kíváncsiság okán megtesszük magunknak azt a szívességet, hogy kettészeljük a dolgokat, az egységből kétség lesz, aztán már bajos rendet teremteni. Támpontot ennek ellenére rengeteget találhatunk!

Tudjuk, mert tudatos tudatunk által szemünkkel látjuk, fülünkkel halljuk, nyelvünkkel ízleljük, orrunkkal, bőrünkkel érzékeljük saját fizikai testünk akaratlagos munkáját. Tudjuk, mert ösztönös tudatunk sem hagy cserben bennünket az akaratlan cselekmények során, például amikor egy stressz kiizzaszt, fékez, fölgyorsít, vagy éppen éjszaka álmot hoz.

Fizikai testünk legkisebb atomja is - mit nem mondok - a „durva” test állapotában van, és ugye háromdimenziós, egy ember pedig legalább hétdimenziós személyiség. A többi négy a „finomtest”, s miután a négy több a háromnál, következik belőle, hogy „Nem a fizikai testünkben élünk!” - csak abban is.

Az elején kettészeltünk egy egészet, kíséreljük meg most összeilleszteni!

A koponya csontozatában van egy kis barlangszerű mélyedés, ennek a védelmében találjuk azt a rendkívül fontos bab alakú és nagyjából bab méretű helyes kis szervet, amelyet úgy nevezünk, hogy agyalapi mirigy. Ez a mi kis mirigyünk istenadta zavartalanságában - úgyis mondhatnám, hogy megfelelő működés esetén - saját magunk mozgékony, kiegyensúlyozott fizikai, érzelmi és szellemi állapotát adja.

Két részből áll.

Frontális lebenye az elme logikus, racionális működését, a hátulsó pedig a képi látást, az intuíciót, valamint az érzelmeket irányítja. Ezen túl felügyeli a belső elválasztású mirigyek mindegyikét. Fejlődésének, vagy működésének hiányossága az élet különböző területein súlyos gondokat okoz.

A fizikai testben elhelyezkedő belső elválasztású mirigyek fontosabb tagjainak helye megegyezik az energetikai szervek információs kapuinak, a csakráknak helyével.

 

MIRIGYEK	CSAKRÁK
tobozmirigy	korona
agyalapi mirigy	homlok
pajzsmirigy	torok
csecsemőmirigy	szív
hasnyálmirigy	köldök
mellékvese	érzelmi
petefészek-prosztata	gyökér

 

Az a hermetikus bölcsesség, ami párhuzamot von a biológiai és spirituális, a fizikai és metafizikai jelenségek között, itt is igazoltnak látszik. Hermész Triszmegisztosz az ősi idők egyik legzseniálisabb kijelentését hagyta ránk: „Minden oknak megvan a maga okozata, és minden okozatnak megvan az ő saját oka!”

Az egészség-betegség összefüggéseit figyelembe véve sem kell másra gondolnunk, mint okozatra és okra.

Mi is az ok? Az, hogy a lelkemben lejátszódik egy folyamat, mert életvitelemen, cselekedeteimen változtatnom kell, lévén az evolúció nem fejeződött be. Folyamatai változást hoznak, aminek része vagyok, s ha ezt befogadom, haladok az evolúció adta, akár kényszerű lehetőségekkel. Ez tehát az ok!

Mi is az okozat? Akkor, ha az élet változásaira nem vagyok kellően fogékony, jelzéseket, vagy durva jelzéseket kaphatok, például betegség formájában. Ez tehát az okozat, ami nem más, mint következmény. Mindig!

Akkor, ha az isteni teremtés tudtommal legmagasabb megnyilvánulását, az embert szemlélem (bár csak sejtem, hogy például agyunknak kihasználtsága miért legföljebb 7%-os), és tudomásul veszem, hogy a fizikai szervek energetikai szervek hiányában nem működnének, hiszen testünknek ezek viszik az információt, rátalálhatok egy igazságra: Isten nem teremtett fizikai valóságot!

Az isteni teremtés a finomtestben nyilvánul meg, aminek testet öltött állapota a durva test, és az evolúción keresztül fejlődik.

 

Gaál Tamás

Budapest, 2006. április 16.